Miért éri meg lecsatolni a lécet egy délutáni szigettúráért?
Bledet mindenki ismeri a képeslapokról: vibráló kék ég, smaragdzöld víz, nyári napsütés, fürdőzők. De voltatok már ott januárban, egy borúsabb napon, vagy amikor szikrázó a napsütés, de a hőmérő mínusz ötöt mutat? Ha nem, akkor a tó legszebb, legmisztikusabb arcát még nem láttátok.
Síelés után, főleg ha a Vogelről vagy Kranjska Goráról jövünk hazafelé, sokszor csak áthajtunk mellette, vagy megállunk egy gyors kávéra a benzinkúton. Én viszont azt mondom: szánjatok rá egy teljes délutánt, nem fogjátok megbánni.
Télen a tó vize sötétkék, néha fekete, a környező hegyek pedig hófehérek – a kontraszt egyszerűen drámai és megnyugtató. És ami a legjobb: nincs tömeg. Nincsenek buszszámra érkező turistacsoportok, nem kell kerülgetni a szelfibotokat a sétányon. Csak a csend van és a kacsák hápogása.
A kedvenc programom ilyenkor? Felsétálni a várba. Nyáron, a 30 fokban ez egy izzasztó tortúra, de télen a séta pont jól esik, átmozgatja a síelésben bemerevedett izmokat. A várteraszon a kilátás a havas tájra… hát, arra nincsenek szavak. A várban van egy kis kávézó és borospince is, ahol a szerzetesek bemutatják, hogyan palackozták régen a bort – remek melegedő pont.
A másik klasszikus kérdés: járnak-e a Pletnák (a hagyományos csónakok) télen? Igen, ha nincs befagyva a tó és nincs vihar, a csónakosok várják a vendégeket. Takarókat is adnak, de azért a tavon a vízről sugárzó hideg nem tréfa. Viszont megérkezni a szigetre úgy, hogy alig van ott valaki más, és megkongatni a kívánságharangot a templomban, sokkal intimebb élmény ilyenkor.
Ha pedig olyan szerencsétek van, hogy a tél igazán kemény, és a tó biztonságosan befagy (ez az utóbbi években ritkább, mindig figyeljétek a hatósági jelzéseket!), akkor korcsolyázni a szigethez olyan érzés, mintha egy Disney mesében lennél. Ne csak „nyári” úticélként tekintsetek Bledre. A téli csendje sokkal jobban feltölt, mint a főszezon nyüzsgése.
0
Vélemény, hozzászólás?